Az 1910-es évek elején a MÁV-nak a 140 kN tengelyterhelésre engedélyezett fõvonalakon közlekedõ gyorsvonatainak továbbítására nem volt megfelelõ mozdonya. A 323 késõbb a 324 sorozatú mozdonyok felhasználása a gyorsvonatok vontatására csak ideiglenes megoldás volt.  A MÁV 1909-ben adott megbízást a MÁV Gépgyárnak egy olyan gyorsvonati mozdony tervezésére, amely síkpályán a gyorsvonatokat 100 km/h sebességgel továbbítja és 70-80 km/h sebességnél a 324 sorozatú mozdonynál mintegy 20%-kal nagyobb tömegû vonat továbbítására képes.  Az 1912-ben elkészült elsõ négy 327 sorozatú mozdony közül kettõ, kéthengerû iker, kettõ kéthengerû kompaund gépezettel készült. Az összehasonlító kísérleti vizsgálatok bizonyították a kompaund mozdonyok mintegy 10%-kal nagyobb teljesítményét és mintegy 7%-kal kisebb szénfogyasztását az iker mozdonyokhoz képest azonos üzemi körülmények között.  A nagyobb beszerzési és fenntartási költségek és az iker mozdonyok jobb gyorsítóképessége miatt a MÁV a többi 327 sorozatú mozdonyt ikergépezettel rendelte meg. A mozdony síkpályán 100 km/h sebességgel 210 t tömegû vonatot továbbított. 1912-1914 között a mozdonyból 138 db készült.